Történelem, szülöttek, emlékművek

Történelem

A falu területe nagyon alkalmas volt az emberi megtelepedésre, amit az itt talált számos régészeti lelet is bizonyít. Például a kora bronzkorból a kárpáti halomkultúra települése és temetője, kelta ezüstpénzek tömeges lelete a Kr. e. I. századból, és avar kaganátkori temetkezési hely a 11-12. századból.

A község első írásos említése 1237-ből való. Az ebedi területek főleg az esztergomi káptalanhoz tartoztak, amelyet II. Endre magyar királytól kapott 1237-ben. A falu az esztergomi főegyházmegye fiókegyházközsége lett. De maga a falu határozottan régebben keletkezett. A sors viszontagsága (hadseregek, árvizek, tűzvészek, stb.), több alkalommal elpuszították, így kevésbé szerepel a dokumentumokban, mint más Vág-menti vagy Garam menti település. A falu mindig is felemelkedett a bajokból, ami a helyi lakosság kemény természetéről tanúskodik.

Albert király 1438-ban oklevéllel megerősítette az esztergomi káptalan helyi birtokát, mely szerint a sziget is hozzájuk tartozott. A fontos város, Esztergom, a magyar prímás székhelyének közelsége mégis azt okozta, hogy Ebed annak árnyékában fejlődjön.

A falut 1570-ben "Nagy Ebed"-nek nevezték. A Kis Ebed nevű puszta is szerepel, más néven Olvíz.
1593-ban Ebed a törökök tulajdona lett. Az esztergomi érseket 1609-ben nevezték ki a falu birtokosává. 1664-ben 50 háztartás volt a faluban.
A törökök Magyarországról való 1686-os kiűzése után sem volt meg az áhított béke a tönkrement országban. Az 1696-os népszámlálás szerint a Jobagionék elhagyták a falut, és Esztergomban éltek, ahonnan a helyi szántóföldeket művelték. Később újra itt telepedtek le, de nem eredeti helyükön, a régi falu a Faluhely nevű dűlőn állt.

Amint a lakosság kiemelkedett az 1703-as háborúkból, kitört II. Rákóczi Ferenc felkelése.
1701 és 1712 között Ebed lakossága 20%-kal csökkent. A falut nem kerülte el a pestis sem, amely 1713-ban tört ki Magyarországon. 1715-ben 41, 1720-ban már csak 39 háztartás volt. Későbbiekben Ebednek nem kellett ismernie a vegyes vallású közösségek problémáit (csak katolikusok éltek itt), és látványos fejlődés útjára lépett. Az esztergomi káptalan valószínűleg jó földbirtokos volt, aki törődött birtoka gyarapodásával.

1831-ben a falut kolerabetegség sújtotta, amely nagymértékben megtizedelte a helyi lakosságot. A helyi lakosságot is lenyűgözték az 1848/49-es magyar forradalom eszméi. 1849. július 13-án az I., III. és VII. a Honvéd Hadsereg katonai alakulata (28 000 katona) Görgey Arthur tábornok vezetésével áthaladt a falun Komáromból Vác felé.

1876-ban Ebedet katasztrofális árvíz sújtotta, amely jelentős károkat okozott a faluban. A megrázkódtatások ellenére a falu fejlődött, és a tágabb térség egyik nagyobb települése volt. A község vezetése 1886-ban vásárolt Esztergom városától egy tűzoltótömlőt (1871-ben gyártották). 1888-ban nagy tűzvész sújtotta a falut. 1890-ben az 1446 katolikuson kívül 18 zsidó nemzetiségű lakosa volt. 1895-ben a falu legnagyobb birtokosa az esztergomi generális káptalan volt. Ismertek itt párzóállomást, 1895-ben újabb árvíz pusztított. Emiatt Ebed közelében gátat kezdtek építeni, amit 1899-ben fejeztek be.

Ebeden tejszövetkezet alakult. 1912-ben az Önkéntes Tűzoltóságot Báthy Dénes újjászervezte. 1916-ban a községben fogyasztói szövetkezet alakult, melynek szép földszinti épülete épült. Az I. világháború kitörése (1914-1918) lelassította a falu ígéretes fejlődését, és csak szenvedést és bánatot hozott az egyszerű embereknek. Az 1918-as év jelentős változást hozott, hiszen a falu az újonnan alakult I. Csehszlovákia része lett. Ebed határ menti falu lett, amelynek lakossága főleg mezőgazdasággal, halászattal és szőlőműveléssel foglalkozott. A fogyasztói szövetkezet 1925 után a HANZA galántai fogyasztási szövetkezet tagja lett, amelynek 1938-ban 32 tagja volt. A bécsi választottbíróság 1938. november 2-i döntése nyomán Ebed újra Magyarországhoz lett csatolva. Az 1940-es világháború kitörése után válság volt, és az egyszerű emberek ismét szenvedtek. 1944 végén és 1945 elején heves harcok dúltak itt, és a falu teljesen elpusztult. 1945. március 28-án ért véget a háború Ebeden.

A következő háború utáni évek nem hoztak semmi pozitívat a helyi magyar lakosságnak, megfosztották őket állampolgári jogaiktól, iskolákat zártak be, kitelepítés zajlott, államosítottak.

1948 után a viszonyok mégis rendeződtek, a magyar nemzetiségű állampolgárok visszakapták a polgári jogaikat, a magyar nyelvet is tanították. Ebed kezdett szocialista faluvá válni. 1952-ben megalapították a helyi egységes földműves szövetkezetet, kijavították az utakat és aszfaltozták, járdákat építettek, javult a falu infrastruktúrája. 1965-ben az árvíz jelentős károkat okozott a faluban, és a helyi EFSz-t 1966. január 1-jén a muzslai EFSz-hez csatolták. 1974-ben új vendéglátó és kereskedelmi épület épült, a Jednota fogy.szöv. és a Nyugdíjas Klub - ma a Községi Hivatal. A „Z” rendezvény keretében Nyugdíjas Klub épült.

1976-ban a falut Párkány városához csatolták. Idővel itt megszűnt az iskolai oktatás, és betiltották az építési engedélyeket. Volt még egy hihetetlen terv is, hogy Ebedet földdel tegyék egyenlővé, és műtrágyagyárat építsenek a helyére. Ennek az embertelen tervnek 1989 novembere vetett véget, amikor a kommunista kormány megbukott. Bár igaz, hogy bármely vallást meg lehet vallani, szabadon lehet üzletelni, feloldották a cenzúrát, másrészt a társadalom válsága egyre mélyül, munkahelyhiány és akut pénzhiány van. Ez a válság a független Szlovák Köztársaság 1993. január 1-jei megalakulását követően elmélyült.

1999-ben, 23 év után a falu visszanyerte függetlenségét. Az önkormányzati képviselő-testület alakuló ülésére 1999. december 1-jén került sor, amikor megválasztották a kilenctagú önkormányzati képviselő-testületet, és Nagy Tibort polgármesterré választották. Ugyanezen a napon önkormányzati hivatal is megalakult. A vízellátó rendszer kiépítése 1994-ben, a község gázvezetékeinek építése 1996-ban fejeződött be. A függetlenné válás óta számos beruházás valósult meg, mint pl. új önkormányzati irodaház építése, művelődési ház, óvoda, helyi utak rekonstrukciója, új bérlakások építése, stb.

2018-ban a település polgármestere Ing. Vajda Monika lett. Az önkormányzat folyamatosan növeli a települést, hogy a község joggal kerüljön be a térség fejlett települései közé.

Jeles szülöttek

A helyi temetőben a helytörténet több fontos személyisége nyugszik.

Bathy Dénes (1888 - 1923), helyi tanító - kántor.
Becse Ferenc, Dr. (1913 - 1970), helyi esperes - lelkész.
Bukovszky Gyula (1879 - 1942) tanár, iskolaigazgató, a népszerű orvos, Dr. Buga László édesapja és több társadalmi-kulturális egyesület elnöke.
Deszáth János (1813 - 1875) helyi pap, síremléke nem maradt fenn.
Fehér Ferenc (1843 - 1920), helyi pap.
Gál Ferdinánd (1825 - 1901), honvéd, az 1848/49-es forradalom harcainak résztvevője. A sírkövet felesége, Kis Gertrúd építette.
Galambodi Makkay Janka (1893 - 1971), népszerű helyi tanár, több kulturális egyesület elnöke.
A régi temetőbe temették el Mihala József (1808 - 1810) helyi papot, ezért síremléke nem maradt fenn.
Nagy Mihály (1818 - 1848), helybeli pap.
Révész Ferenc (1899 - 1961) esperes - zsigárdi lelkész.
Tóth István Zoltán (1905 - 1984), esperes - helyi pap.
A II. világháború sok áldozata nyugszik a temetőben.

Emlékművek

A falut számos kis szakrális emlékmű díszíti, melyeket főleg 1778-ban kezdtek építeni (kőkeresztek), de van egy 1764-ben Becse István által épített kőkereszt is, de ezek leromlott állapotba kerültek és helyettük újakat építettek.

A föszegi homokkő úti keresztet 1856-ban Morvay András özvegye építtette és Szabó Mihály restauráltatta 1893-ban. A kereszt egy magasabb négyzet alakú talapzatra van felszerelve.

A föszegi dombon áll egy polikróm kőből készült Szent Szt. Vendel szobor 1812-ből, magasabb oszlopon.

A Mikszáth úton áll az 1906-ból származó műkőből készült, 1949-ben restaurált Őrangyal szobra. A szobor egy magas téglalap alakú talapzatra van felszerelve.

Az községháza mellett áll egy polikróm kőből készült, út menti Szent Flórián, 1886-ból. A szobor egy magas, négyzet alakú talapzaton áll, amelyen az l. világháború alatt elesett tűzoltók emléktáblája (6 név) található, amelyet 1937. június 20-án telepítettek ide az önkéntes tűzoltószövetség tagjai. A táblán két kereszt és tűzoltóeszközök jelképei láthatók.

Szent István király út mellett egy rózsaszín márványból készült, öntöttvas testű útkereszt áll, amely eredetileg a régi temetőben állt, és Gaal Mihály restaurálta, fia, Gaal József pedig 1924-ben helyezte át az említett helyre. A gerincen 1872-ből származó öntöttvas testű, rózsaszín márványból készült útkereszt van.

Szent István király útján egy 1902-ből való, kőből készült Szentháromság szobor áll. A szobor egy magas oszlopon áll.

A Párkány felé vezető országúton áll egy kőből készült polikróm Nepomuki Szent János szobor, amelyet 1767-ben Osi úr épített, 1924-ben Mészáros Julianna restaurált. A szobor egy magas, négyzet alakú oszlopra van felállítva.

A falu keleti bejáratánál kicsit magasabban áll egy 1873-ból származó öntöttvas testű, kőből készült útkereszt. A keresztet három gesztenyefa veszi körül. A templom előtt egy kőből készült szobor áll, mely Szent Józsefet ábrázolja, amelyet 1913-ban Isten dicsőségére építettek. A szobor egy magas, négyzet alakú talapzaton álló alkotás.

A község egyéb épületei

Ebed évtizedek óta a muzslai plébánia fiókja volt, ahol 1787 óta több helyi lelkész szolgált. Az eredeti paplak épületét többször javították és átépítették, hogy a lehető legjobban megfeleljen az adott kor lakásigényeinek. Jelenleg L alaprajzú földszintes épület, melynek kerülete mentén jellegzetes többsávos koronapárkány található. Az épületet egy pillérfolyosó nyitotta az udvarra, amely mára beüvegezett. A paplak épületét a közelmúltban teljesen felújították.

A falu népi építészetét az utcára néző házak jellemzik. A 19. század végi építkezést a döngölt agyag technikával épült, eredetileg nádtetős földszintes egytengelyes négyszögletes háromszobás házak jelentik. A házak falaljukkal az udvar felé néztek  A házak alapjai kőből, falai döngölt agyagból és égetetlen téglából készültek. A szobák gerendás mennyezetűek. A házakhoz gazdasági épületek csatlakoznak. Az udvaron a kamra és  raktár kőből épült, különálló épületei találhatók, eredetileg a nádtető alatt, alattuk pincével.

A 20. század első feléből származó házak az eredeti építési hagyományokat követték, égetett és égetetlen téglából épültek, de már szilárd tető alá kerültek. Az ebből az időszakból származó egyszintes téglalap alakú házak pillérfolyosóval nyílnak az udvarra, kéttengelyes homlokzatuk pedig a folyosóra való bejáratot szélesíti ki. A gazdag földbirtokosok nagy telkeken építettek házakat. L alaprajzú, földszintes házakról van szó, melyek főhomlokzatán átjáró kapu van az udvarra, bal oldalon lakószobák találhatók, amelyekhez gazdasági épületek csatlakoztak, a kaputól jobbra eső rész gazdasági célokra szolgált.